Hellóka mesebeli lényecskék! Hoztam egy meglepi bejegyzést! Mondjuk kicsit (nagyon) rövid lett, de remélem, hogy nem zavar. Jó olvasást! ♥
*Két nappal a Matatabi-s edzés után*
*Két nappal a Matatabi-s edzés után*
-No lám! Mire fel ez a nagy lelkesedés? Az utóbbi napokban... Hát... Nem nagyon voltál boldog... Hm. -kérdezte Dei'.
-Képzeld, holnap megyek az első Akatsukis küldimre! -válaszoltam, miközben leültem a helyemre.
-Hová? -kérdezte Kisame. Legalább törődnek velem.
-Shukaku vadászatra. -milyen furcsa is ez. Azt az embert kell legyőznöm, aki Temarinak, a volt legjobb barátomnak a testvére. Meg úgy egyébként is. Tudom mit érez Gaara, hiszen ugye ő is Jinjuriki, meg én is. Tudom milyen nehéz.
-Kanashimi! Hahó! -lóbálta meg előttem a kezét Sasori. -Elbambultál.
-Kapsz egy ideiglenes társat. Deidera veled megy. -mondta Obito. Szóval nem egyedül megyek. Azért így mégis könnyebb lesz. Megettem a szendvicsemet, majd gondoltam sétálok egy kicsit Deiderával, hogy többet megtudjak róla.
-További jó ét' vágyat! -álltam föl. Éppen be akartam menni a szobámba, amikor meghallottam Sasuke hangját:
-Kanashimi! Várj egy picit!
-Sasuke! Mond csak!
-Figyu... Lenne kedved délután sétálni egyet a környéken? -szegény. Iszonyat piros volt. Láttam rajta, hogy zavarban van.
-Persze! -válaszoltam mosolyogva. Bementem a szobámba, és megálltam a szekrényem előtt. Mit húzzak föl délután? Valami sportosat, az Akatsuki köpenyt, vagy mit? Végül ez az összeállítás mellett döntöttem:
-Hová? -kérdezte Kisame. Legalább törődnek velem.
-Shukaku vadászatra. -milyen furcsa is ez. Azt az embert kell legyőznöm, aki Temarinak, a volt legjobb barátomnak a testvére. Meg úgy egyébként is. Tudom mit érez Gaara, hiszen ugye ő is Jinjuriki, meg én is. Tudom milyen nehéz.
-Kanashimi! Hahó! -lóbálta meg előttem a kezét Sasori. -Elbambultál.
-Kapsz egy ideiglenes társat. Deidera veled megy. -mondta Obito. Szóval nem egyedül megyek. Azért így mégis könnyebb lesz. Megettem a szendvicsemet, majd gondoltam sétálok egy kicsit Deiderával, hogy többet megtudjak róla.
-További jó ét' vágyat! -álltam föl. Éppen be akartam menni a szobámba, amikor meghallottam Sasuke hangját:
-Kanashimi! Várj egy picit!
-Sasuke! Mond csak!
-Figyu... Lenne kedved délután sétálni egyet a környéken? -szegény. Iszonyat piros volt. Láttam rajta, hogy zavarban van.
-Persze! -válaszoltam mosolyogva. Bementem a szobámba, és megálltam a szekrényem előtt. Mit húzzak föl délután? Valami sportosat, az Akatsuki köpenyt, vagy mit? Végül ez az összeállítás mellett döntöttem:
Jujj de megfeledkeztem Dei' -ről! Hogy sétálni szerettem volna vele azért, hogy több mindent megtudjak róla! Nem baj, remélem innen jó messze van Homok rejtek. Az oda vezető úton majd beszélek vele.
*Délután, a séta előtt*
Gyors belebújtam a délelőtt kiválasztott szettbe, majd lefutottam a rejtek elé. Sasuke már várt.
-Mehetünk. -mondtam mosolyogva. Ahogy eltűnt a fák mögött a rejtek, Sasuke rákulcsolta a kezét az enyémre, de nem mondott semmit. Egészen egy erdő mélyi tisztásig gyalogoltunk csendben, kéz a kézben. Gyönyörű volt az a hely! Leültünk egy farönkre.
-Kanashimi... Izé... Mióta megjöttél... Én csak azt akarom mondani... -itt mélyen a szemembe nézett- hogy... Szeretlek. -ahogy kimondta megdobbant a szívem. Sasuke tényleg így érez? Közel hajolt, lehunytam a szemem. Megcsókolt.
