Boldog karácsonyt

Kedves olvasóim! Mindenkinek szép és békés karácsonyt szeretnék kívánni! Szeretném megköszönni a 141 oldalmegjelenítést! ^.^

Elnézést kérek a fejezetek késéséért! Kérlek olvassatok tovább is! ^.^

Külön kiadás - Karácsony❅

Sziasztok! Mivel nyakunkon a karácsony, gondoltam csinálok egy részt ezzel kapcsolatban. Remélem tetszik! ۰۪۫●۪۫۰

          Mi történik az Akatsukiban karácsonykor?

December 24.: Szenteste!!!!! 

-Konan! Nem érem el a fa tetejét! -éppen a karácsonyfát díszítettük.

-Hozd ide a sámlit! -elindultam kifelé a konyhába. Megfogtam a kicsi széket.

-KISAME!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! -Mi történt? Gyorsan beszaladtam, és csak azt láttam, hogy a fa el van dőlve. 

-Ki, mi, hol, mikor?! -kérdeztem én is.

-Én...Én.... Csak gyakoroltam! -mondta Kisame.

-Úgy, hogy földöntötted a fát?! -kérdezte Konan még mindig ordítva.

-Hát... Úgy látszik. 

-Mi történik...? -kérdezte Dei'. Nagyon fáradt volt, a szemei karikásak, a haja pedig mintha egy szőke sünit raktak volna rá. Totál elaludta. XD

-Nézz körül. -állt meg Sasori mellette.

-Ooh. Miért nem lesz Zetsuból karácsonyfa? -kérdezte.

-Hm. Jó ötlet. Zetsu! Állj meg itt kérlek. -parancsoltam. Ezúttal már mindenki segített földíszíteni Zetsut. Mikor végeztünk Hidan befújta fenyőfa illatú sprayvel, hogy illatos legyen.

-Így ni! -rakta fel Sasuke a csillagot a "karácsonyfánk" tetejére. Konan kiment megcsinálni az ünnepi vacsorát. Úgy öt óra felé elkezdtem kihalászni az ajándékokat az ágyam alól. Szépen becsomagoltam, és kivittem a "fa" alá. Szerencsém volt, hogy Zetsun kívül senki nem volt ott. Úgy hét óra felé Obito bekopogott a szobám ajtaján.

-Gyere! 

-Megyek! -szépen lassan kiballagtam a nappaliba. Deidera és Sasuke már ott voltak, majd a többiek is elkezdtek beszállingózni. Végül Konan jött be a vacsival. Le volt takarva, így nem láthattam mi az, de nagyon finom illata volt. 

-Kívánjatok valamit, mielőtt kibontjuk az ajándékokat! -"Bárcsak igazi barátokra lelnék" kívántam. 

-Mindenki meg van? -kérdezte Sasori.

-Igen. -válaszoltuk kórusban. 

-Akkor... Itachi kezd te az ajándékaid kiosztását! -én egy nagyon szép, kézzel készített fa farkast kaptam. Nagyon gyönyörű volt!

-Most én! -mondtam. Elkezdtem kiosztani. Nem állítottam föl sorrendet, csak úgy találomra ami a kezembe akadt adtam át. Sasukétől egy nyakláncot, amin a sharingan egy "cseppecskéje" volt, Deiderától egy holdkövet, Konantől egy gyönyörű gyűrűt és így tovább.

December 25.: Karácsony első napja

Olyan 10 körül keltem. Fölöltöztem, és kinéztem az ablakon. Esett a hó! Mivel senkit sem találtam, gondoltam kint vannak. Gyorsan fölkaptam a kabátom, és én is a szabadba indultam. Ahogy kiértem, kaptam a fejembe egy hógolyót, majd Deidera eltarolt a szánkójával. 

-ARRGDEIDERA!!!!!!!! -és egy jó nagy kupac havat a fejébe nyomtam.

-Héj! Ezt miért kaptam?! 

-Szerinted?! -Dei' nem válaszolt, csak fejbe dobott egy hógolyóval. Jó sokáig csatázhattunk, mikor Kakuzu ordítva megkérdezte úgy mindenkitől:

-Egyébként Zetsu hol van? 

-Tényleg Zetsu! Kaptam észhez!

-Várj! A karácsonyfát csak vízkereszt, vagy tudom is én mikor kell leboltani! -mondta Dei'.

Én csak ránéztem, és elindultam be. Szépen lassan elkezdtem Zetsuról leszedni a díszeket. 

-Nem tudnál sienti? Pisilnem kell.

-Bocs. -és gyorsan dobáltam le az égőket. Ahogy kész lettem karácsonyfánk kilépett a cserépből (igen, Kakuzu még erre is ügyelt), és futásnak eredt a WC felé. Ebéd után ejtőztünk egy kicsit, majd kimentünk a közeli tóra korizni. Míg mi nyugodtan akartunk korcsolyázni, Hidan azon volt, hogy mindenki egyszerre a földön legyen. Ebbe a "mókába" később Deidera és Kakuzu is beszállt, így még esélyem sem volt fölálni, mert ahogy föltérdeltem, valamelyikük megint visszalökött.

December 26.: Karácsony második napja

Korán keltem. Elindultam ki a konyhába, hogy nézzek magamnak valami finomat. Sasukét is ott találtam.

-Lenne kedved bejönni a városba a karácsonyi vásárra? -kérdezte miközben ő terített, én pedig a hűtőben matattam. 

-Persze! Miért ne?

-Ok. -leültünk az asztalhoz, és jóízűen megettük a reggelinket. Olyan nagy volt a csönd. Mióta az Akatsukinál vagyok, ilyet nem láttam. Vagy hallottam... Visszamentem a szobámba, és magamra kaptam valami meleget és csinosat Tíz perc múlva Sasuke bekopogott.

-Indulhatunk? -kérdezte.

-Persze! -olyan szép volt! Minden havas volt, és karácsonyi, és és és! Áh! Nagyon szép volt! Nagyon jól éreztem magam, remélem Sasuke is. Este szintén leültünk a nappaliba. Zetsut visszaállítottunk karácsonyfának. 

-Kanashimi! Hogy tetszett az első karácsonyod az Akatsukinál? -kérdezte Obito.

-Nagyon tetszett, és nagyon de naygon jól éreztem magam! Ha már itt tartunk. Nálatok mindig ilyen ez az ünnep, vagy csak most sikerült így? -néztem körbe.

-Hát... Általában ilyenek, csak nem szokta Kisame minden évben földönteni a karácsonyfát, és Deidera nem szokta minden évben beállítani Zetut karácsonyfának. Általában a rejteket építjük, mert Dei' ajándékai fölrobbantják.

-Értem.

-Akkor örülök, hogy tetszett, és annak is, hogy most nem cementet kaptam ajándékba. -nézett Sasuke először rám, majd szemrehányóan Deiderára.

3. Fejezet- Hogy mi?

Obito kilencre rendelt össze minket az étkezőbe. Nem tudtam, hogy miről lesz szó.
-Kanashimi! Szeretném, ha a jövőben állandó tagja lennél az Akatsukinak! Ehhez viszont meg kell ismerned a többieket is. Gondoltam, te is mondasz pár szót magadról, és mi is mesélünk az életünkről. Kezd te!
-Ok. (ide most nem fogok mindent leírni, inkább olvassátok el az első fejezetet) -A többiek csöndben hallgattak. Mikor befejeztem Deidera kezdett el magáról mesélni. Egyéb dolgok amiket megtudtam: Deidera a robbantás specialistája, Konan origamival harcol, Obitonak két fajta szeme van, Kakuzunak több szíve van, Pain... Öhm....Az ő szemétől félek. Kb ennyi.
-És Kanashimi! Mit gondolsz, miért volt neked olyan különleges a farkasod? -kérdezte Kisame.
-Nem tudom... Talán... Másképp viselkedett, mint egy farkas. Talán még több is volt mint egy farkas. -a sírás kerülgetett, miközben beszéltem. Túl frissek még az emlékek. Ha visszagondolok. hallom, ahogy Mujakina nyüszít, hallom a tűz ropogását, látom, ahogy  törnek le a faágak. Annyit gondolkoztam a múlton, a szomorú részén, hogy elkezdtem sírni. Fölálltam, és elkezdtem futni. Nem is tudom hogy hova... Talán valami ismerőset akartam keresni... Olyat, amiről tudom, hogy hol vagyok. Olyat, amiről már tudom, hogy merre tovább. Olyat, amiről tudom, hogy hol sírtam órákon át, és végül olyat, amiről tudom, hogy hol van az a barlang. Az a barlang, ahol mindig áhitattal néztem a barlangrajzokat. De nem találtam semmit. Az is lehet, hogy körbe körbe bolyongtam, míg ki nem lyukadtam azon a réten, ahol gyakorolni szoktam. Lefeküdtem a fűbe. Az ég borult volt. Komolyan mondom, most még az időjárás is ellenem van! Pár perc múlva elkezdett esni. Én csak becsuktam a szemem, de nem keltem föl. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de legközelebb arra nyitottam ki a szemem, hogy a nevem hallottam. Egyből fölültem.
-Hát te mit csinálsz itt? -kérdezte Dei'.
-Én... Csak... Gondolkozom... -válaszoltam.
-Az esőben? Meg fogsz fázni!
-Jó jó tudom, felelőtlen voltam, máskor nem csinálok ilyet. -tápászkodtam föl.
-Oké, de most menjünk! -elindultunk. Végig futottunk. Na tehát. Ez most lehet két fajta kép: 1.) Végig nevetünk, jól érezzük magunkat, csak a jót látjuk. 2.) Csöndben futunk egymás mellet, Deidera pulcsija rajtam van és mindketten a földet nézzük. Az utóbbi történt. Beléptünk a rejtekhelybe, és Konan egyből a fürdőbe tessékelt. Megszárította a hajam, majd száraz ruhát húztam, és levágtam magam a kanapéra. Valamiért olyan nyomott volt a hangulat. Mi történhetett míg én a réten voltam?